Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az Uhrin-jelenség

Boldog fiatalkorom volt, hiszen végigélvezhettem a leginkább amatőrszagot árasztó tévézés korszakát, élőben néztük Anettkát, és az elsők között voltunk, akik elcsíptük egy parókában playbackelő öreg fickó letaglózó előadását, aki mögött egy kutyaugatást imitáló "énekesnő" tátogott.

Igen, ez volt a Rebeka. Nem lehet elmesélni az élményt, amit elsőre okozott a dal meg az előadás, és persze az utána következő beszélgetés sem volt akármi. Mint később kiderült, Uhrin Benedek, a szerző-énekes-regényíró vett egy kis műsoridőt a Zenit TV-n, ahova beengedtek bárkit, aki pár forintot letett az asztalra.

Talán maga sem hitte, hogy ezzel beindul a villámkarrier: hozzám hasonló fiatalok igyekeztek kideríteni, ki ő, még honlapot is készítettek az internetről mit sem tudó idős mesternek. És hirtelen mindenki elkezdett Uhrin Benedekről beszélni, aki nyugdíjasként akart népszerű énekessé válni, és lám, sikerült neki. A fellépése a szigeten máig emlegetett, óriási buli lett.

Az egész ország megismerte Uhrin Benedek nevét, akiről aztán kiderült, közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Mindenesetre koncertezett, televíziós műsorokba hívták, élvezte a gyorsan jött hírnevet.

Ilyenkor mindig felbukkan pár okoskodó, aki szerint "megalázó", hogy a fiatalok a zenéjére ugráltak, tapsoltak, pedig inkább csak nevettek a dalain. Valóban, nyilván Benedek bácsi ezerszer boldogabb lett volna, ha képen törlik, mert a zenéje ócska, és még a szintetizátorát is elveszik, nehogy új szerzeményeket írjon. Az persze kérdés, miért kéne kívülállóknak beleszólni abba, mit csinál egy felnőtt ember, aki ha úgy érzi, kihasználják, egyszerűen nem vállal fellépéseket, és persze nem teszi el az érte járó pénzt, hanem próbál megélni a nyugdíjából, fogyatékos fiát egyedül nevelve.

Szerintem pont az atyáskodás a megalázó, amikor egy saját erejéből egy álmát megvalósított embert akarnak megvédeni- magától, a vágyott sikertől?... Csak azért mert egy öreg vidéki emberről volt szó, máris úgy érezték, erkölcsi magaslatokból szónokolhatnak a gonosz fiatalokról, akik a poén kedvéért csináltak sztárt Uhrin Benedekből. Szerintem meg ezek a srácok többet tettek érte, mint azok, akik akkor se foglalkoztak vele, amikor először feltűnt a Zenit TV-ben, és utána sem tettek érte semmit, amikor megint nem nagyon hívták sehova.

Arra az egy fontos dologra ugyanis nem figyeltek fel, hogy az első feltűnésekor az idős mester még parókában próbált "fiatalos" lenni, aztán utána elhagyta a póthajat. Nyilván tisztában volt vele, ő ugyan azt hitte, a korosztályában lehet sikeres mint táncdalénekes, de az élet egészen más fordulatot hozott. Nem kell azt hinni, ő nem látta, nem tudta, nem érezte, hogy a dalait nem mívességük miatt énekelte vele rengeteg fiatal a Szigeten. Sőt, bizonyára be is szóltak neki páran.

Na és? Feljutott álmai színpadára, ahol a rá kíváncsi emberek előtt énekelhetett. Mások a sikerért bogarat esznek, a feneküket rázzák, műbalhét rendeznek- semmivel nem különbek, mint a műsoridőt vásárló Beni bácsi. Valószínűleg ő kiszolgáltatottabbnak látszott, és nem csak a poénoknak volt jó alanya, hanem az atyáskodásnak is. Akkor persze kevesebben voltak mellette, amikor csúnyán átverték egy lakásvásárlásnál az akkor már 90 esztendőt is betöltött előadóművészt, a Blikk meg a Fókusz híradásának köszönhetően vert fel akkora port az ügy, hogy nem került az utcára fiával együtt- ehhez is a bulvár kellett.

Szóval hagyjuk csak meg mindenkinek a lehetőséget arra, hogy saját akaratából, saját erejéből csináljon magából hülyét- vagy sztárt, ha a dolgok jól alakulnak...

0 Tovább

Morriconétól Pitbullig

A vb-lázhoz kapcsolódóan eszembe jutott, fel lehetne idézni néhány régi és új hivatalos dalt. Tudom, nem sok értelme van ennek a válogatásnak, de némelyik kellemes emlékeket idéz bennem, így aztán elkezdtem keresgélni.

Azt kell mondjam, igazi meglepetés volt számomra, hogy 1966-ban az angliai világbajnokságnak már volt dala, a World Cup Willy. Mondjuk ki, elképzelhetetlen lenne manapság egy ilyen stílusú zene kiválasztása. Nekem mindenesetre nagyon tetszik, de hogy a beatkorszak csúcsán ilyen dalt választottak, jelzi, elég konzervatív arcok ültek a szervezőbizottságban...

Az 1970-es mexikói világbajnokságra egy kicsit talán már modernebb dalt írtak, de azért efelett is eljárt az idő. Vagy pont, hogy időtlen a latinos hangzása?

Később aztán egyre megszokottabb lett az, hogy sztárokat szerződtettek a himnusz megírására vagy előadására, így 1978-ban Argentínában Ennio Morriconét szerződtették. Az a világbajnokság egyébként eléggé furcsa körülmények között zajlott, voltak gyanús eredmények, mert az országot vezető katonai junta mindenképpen vágyott a sikerre.

1982-ben maga Placido Domingo énekelte fel a spanyolországi világbajnokság hivatalos dalát.

Amire valószínűleg mindenki emlékszik, az Copa de la Vida, amit Ricky Martin adott elő, és számtalan alkalommal hallhattuk az 1998-as franciaországi világbajnokság idején. Manapság is az egyik első számú futballslágerként tartják számon.

Az első Afrikában szervezett világbajnokság szervezőinek is sztár kellett, ők Shakirát választották, és kétségtelen, a lendületes, popos Waka Waka is népszerűvé vált.

Megmondom őszintén, nem vagyok kifejezetten nagy rajongója Pitbullnak, így aztán az idei vébére általa előadott dalért sem vagyok oda. Persze ott volt az oldalán Jennifer Lopez, hogy egy vonzó női sztárral tegyék vonzóbbá a klipet, illetve egy brazil énekesnő is. Az mondjuk már egy másik sztori, hogy J.Lo valamiért úgy döntött, nem vesz részt a megnyitón- ez legalábbis érdekes helyzetet teremt majd, amikor nélküle adják elő a dalt.

3 Tovább

YMCA

1844. június 6-án alapították a Young Men's Christian Association nevű ifjúsági szervezetet Londonban. A céljuk az volt, hogy keresztény szellemben formálják egészségesre a fiatalok testét és lelkét. Ma már 125 országban 57 millió tagja van a YMCA-nek. A sport területén például azzal vált a szervezet halhatatlanná, hogy a kosárlabdát és a röplabdát is ott dolgozó edzők találták fel, akik szerették volna kicsit vonzóbbá tenni a tornatermi edzéseket.

A YMCA nevet viszont a túlnyomó többsége a Village People nevű diszkózenekar 1978-ban kiadott felvételéről ismeri. Igazság szerint a melegek körében vált a dal roppant népszerűvé, mert akkoriban a YMCA ismert helye volt a fiatal férfiak egymásra találásának. A YMCA pert is fontolgatott nevük felhasználása miatt, ám a sláger hatására megnövekedett a belépők száma, így aztán nem terelték az ügyet jogi útra. A kislemezből több, mint 10 millió darabot adtak el, amivel minden idők legnépszerűbb dalaki közé került.

0 Tovább

Jazzrock '78

Ilyen jó kis zenét játszott a Szabó Gábor Group 1978-ban- ez ma is éppen olyan jó, mint akkoriban volt.

0 Tovább

A csengőhangok mágusa

Egy kis kreativitással még a meglehetősen unalmas telefoncsörgésekből is lehet hallgatható zenét fabrikálni...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Kockázatok és ellenjavallatok

elche@freemail.hu

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés