A komolyzenét nem csak nyársat nyelt módon lehet előadni, mint azt ez a csinos hölgyekből álló kvartett bizonyítja. Persze a külsejük és mókázásuk másodlagos, a legfontosabb az, hogy a Salut Salon tagjai kiváló zenészek.

Ha pedig a tudás megvan és jó darabokat választanak, akkor el lehet gondolkodni azon, miképp lehet kicsit izgalmasabban interpretálni azt. Bizonyára van, aki szerint megcsúfolja a klasszikus műveket ez a fajta játékosság, mások szerint meg pont ezzel juthat el ez a remek zene olyanokhoz is, akik sose hallgatnának mondjuk Mozartot, Vivaldit.

Én az utóbbi véleményt osztom. Hajlamosak vagyunk öltönyös műfajként gondolni a zenére, pedig... Nem szakértők elemezgetéséről kell szólnia a zenehallgatásnak, egyszerűen lehet az egy szórakoztató élmény, igazi kikapcsolódás is. Annyiféle zene és számtalan előadásmód létezik, nekem bőven belefér a keretekbe ennek a kvartettnek a játékossága. Jók a kiválasztott darabok és nagyon jó zenészek ők is. Mi más kell még?... Ja igen, egy fontos dologra szükség van: nyitott hallgatóságra.

A 22 esztendős énekes, Ninh Duc Hoang Long a budapesti Zeneakadémia opera szakán tanul, és azért beszélnek róla nagyon sokan napok óta, mert felkerült az internetre egy felvétel, ahogy egy tanteremben előadja a Bánk bánból a Hazám, hazámat. Méghozzá nagyon-nagyon jól, sokaknak leesett az álla tőle- ha még nem hallottad, te is meglepődsz rajta, milyen remekül adja elő a fiatal vietnami tenor.

Igazán szimpatikus fiatalemberről van szó, aki nyilván azért foglalkozott a magyar zenével többet, mert budapesti ösztöndíjat szeretett volna elnyerni. Számunkra azért így is öröm, hogy jól érzi magát nálunk, és a legnagyobb tisztelet hangján szól a magyar zenészekről.

És valamit le kell szögezni nekünk magunknak is: bár az énekes kiváló, a szerzemény sem akármilyen. Azért tud olyan hátborzongatóan jó lenni még egy tehetséges vietnami előadásában is, mert nagyon erős darabról van szó. Szóval tényleg örömmel gondolhatunk arra, hogy ilyen fantasztikus zenei örökséggel bírunk- és még mennyi értéket teremtettek a magyar művészek minden műfajban. Amikor dagadó kebellel hallgatjuk azt, ahogy egy külföldit magával ragad a Hazám, hazám, eszünkbe kuthat az is, vajon mi mikor hallgattunk utoljára ezelőtt egy Bartók- vagy Liszt-szerzeményt, mikor olvastuk magyar író könyvét, mikor néztünk magyar filmet?

Az lenne a jó, ha nem egy külföldi révén csodálkoznánk rá azokra a dolgokra, amikre büszkék lehetünk. Mint ahogy attól is leesett az álla sokaknak, amikor az indonéz lány énekelte a Most múlik pontosan- hallottuk mi ezt már magyar énekesektől, kiválóan előadva.

Szóval egy kicsit azokra is figyeljünk oda, akik itthon vannak és itthon teremtenek értéket. Megérdemlik, mert időről időre remek dolgokkal rukkolnak elő!

Ez az ügyes akusztikus gitáros duó érdekes egyvelegben dolgozza fel a Daft Punk legismertebb slágereit.

Azért időnként a magyaroknak is sikerül lendületes, jó hangulatú nótát összehozni. És most pont megint aktuális...

ahogy van