Ma lesz 47 esztendős az örök Bridget Jones, aki harmadszor is a szingliirodalom ikonikus alakjának bőrébe bújik hogy újjáélessze karrierjét.

Bevallom, egy kicsit elfogult vagyok Renée Zellweger kapcsán. A svájci és skandináv felmenőkkel rendelkező színésznőnek Bridget Jones-on túl azért akadt még pár emlékezetes vagy simán jópofa alakítása, a Hideghegy, a Chicago, a Jerry Maguire vagy a Betty nővér is jó szerepekkel ajándékozta meg.

Aztán valahogy egyre kevésbé működött a laza, vagány, néha mégis idétlen komika szerep, nem sikerült a negyvenes éveibe átmentenie a sikereket. A 2009-es Miért éppen Minnesota? már olyan volt, mint ha saját korábbi alakításait parodizálta volna.

Jött is fél évtized szünet, nem láthattuk filmekben Renée bájos, karakteres arcát. Ha képek kerültek elő, inkább csak megdöbbentünk, ez valóban ő? Annyira megváltozott, hogy képaláírás nélkül el se hittük volna, ő az, aki. 

Az idén viszont jön egy film Keanu Reeves oldalán (The Whole Truth), illetve a már fent említett új Bridget Jones folytatás. Hogy működni fog-e a sztori a 47 éves kismamával, azt éppen nem tudom, de óriási mázlija van Renée-nek, hogy ez a szerep jelenleg mással nem elképzelhető. Amiből aztán vagy az következik, hogy egy bravúros alakítással megint megszilárdítja a helyét Hollywoodban, vagy pedig megbukik, és akkor megint jöhet egy hosszú-hosszú szünet, netán tévéfilmek és pár kis költségvetésű produkció. No meg a sajnálkozó cikkek, amiben arról írunk, milyen kár érte. Én mindenesetre szurkolok neki, pedig még csak nem is vagyok Bridget Jones-rajongó.

1893. április 20-án született a némafilmek korszakának egyik legnagyobb sztárja, Harold Lloyd. Noha a mostani fiatalok számára már alig ismert a neve, érdemes felidézni munkásságát, hiszen akkoriban újszerű, mára viszont hétköznapi dolgokat is láthatunk a filmjeiben.

Harold Lloyd kifejezetten termékeny filmes volt, Charlie Chaplin és Buster Keaton mellett a némafilmek legismertebb színészei közé tartozott. Ahogy az akkor megszokott volt, neki is volt egy tipikus imázsa: neki az volt a szemüvege, mint Chaplinnek a keménykalap. Akkoriban nem volt szokatlan, hogy a veszélyes jeleneteket maguk a sztárok vállalták be, de Lloyd egészen hajmeresztő mutatványai máig emlékezetesek. Az 1923-as Safety Last-ben látható beállítás, amiben Lloyd egy felhőkarcoló oldalán kapaszkodik egy óramutatóba, ikonikussá vált.

1925-ben készült el a The Freshman, ami sokak szerint az egyik legjobb filmje. Harold Lloyd egyszerre két tipikus műfajban alkotott maradandót: a diákfilmek és sportfilmek is egyik előfutárukat tisztelhetik a Freshmanben. A sztori szerint az egyetemre frissen bekerült hallgató szeretne népszerűvé válni és elnyerni egy szép lány szívét, és hogy ezt elérje, csatlakozik az amerikaifocicsapathoz. Az eleinte csak lesajnált vízhordófiú pillanata aztán eljön egy nagy meccsen, és mondani sem kell, a leleményes, a harcot soha fel nem adó srác lesz végül a nap hőse. 

Bizony, az ilyen filmeknek köszönhetjük Adam Sandlert, így akár átkozhatnánk is Harold Lloyd nevét. Ám azt mondom, inkább érdemes megismerkedni az eredeti alkotásokkal, a The Freshman is megnézhető teljes terjedelemben a neten, vannak szórakoztató pillanatai. Már csak azért is, mert a filmet beválasztották a legjelentősebb amerikai alkotások közé- nyilván nem véletlenül. (Az amerikaifoci szerelmeseinek pedig szinte kötelező belekukkantani, a nagy meccs nagyjából 1:02:10-nél kezdődik.)

Ma ünnepelheti szülinapját az olasz színész, aki mifelénk elsősorban a Bud Spencerrel közös filmjei miatt ismert. 

Mario Girotti néven Velencében született 1939-ben, kisgyerekként Németországban élt családjával, és színészi karrierje egészen fiatalon indult. A hatvanas években nyugatnémet westernek szívtipró szerepeit osztották a jóképű, kék szemű fiatal sztárra, akit ekkor még Mario Girottiként tüntettek fel a stáblistákban.

1967-ben vette fel máig ismert művésznevét, és ebben az évben szerepelt először Bud Spencerrel egy alkotásban, a későbbiekben aztán tucatnyi alkalommal dolgozott együtt a legendás páros. Terence Hill volt a bohókás, játékos, tornászokat megszégyenítő mozgású figura, akinek azért ökle a "nagy testvéréhez" hasonlóan kemény volt.

Ám karrierje során rengeteg más filmben, tévésorozatban is feltűnt szakállas jóbarátja nélkül. Mostanában a Don Matteo és az Alpesi őrjárat főhöseként láthatjuk magyar csatornákon is a mifelénk roppant népszerű színészt, aki idős korában is megőrzött valamit a kisfiús karakteréből. Isten éltesse!

Március 10-én ünnepli születésnapját a legendás karatebajnok és filmsztár, Chuck Norris, akiről majdnem hidat is neveztek el Budapesten. A vele kapcsolatos vicceknek se szeri, se száma, most nyilván róla jelennek meg cikkek- én viszont úgy döntöttem, inkább a szintén ezen a napon született színésznők fotói között válogatok. Pár híresség ugyanis akár együtt is ünnepelhetne a keményöklű texasi kopóval...

Sharon Stone

Olivia Wilde

Emily Osment

Paget Brewster

Shannon Tweed

95 éve született Cyd Charisse, az ötvenes évek musicaljeinek egyik legismertebb csillaga, és ha már nőnap van, akkor értelemszerűen őt választottam a szülinapos sztárok közül.

Tudom, a nemzetközi nőnap megítélése sem egyszerű ügy manapság, mert mostanában a világon mindent valamilyen ideológia szemüvegén át vizsgálunk. Még vád is érhet, amiért egy kifejezetten dekoratív színésznő emlékét idézem, de mentségemül szolgáljon, hogy ő az egyik kedvencem- és nem azért, mert elegáns megjelenésű, nagyon csinos nőről beszélünk.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a musicalek nagy korszakának legerősebb egyéniségei közé tartozott, aki méltó partnere volt akár Gene Kelly-nek, akár Fred Astaire-nek. És ehhez nem kellett táncos dublőrnek beugrania helyette, mert a Tula Ellice Finklea néven anyakönyvezett kislány gyerekkorától balerinának készült.

Ez a klasszikus táncművészi alap jelentette a beugrót a számára Hollywoodba, de szó sem volt arról, hogy az első filmjétől kezdve kikövezett útja lett volna a sztárságig. Eleinte a nevét még csak ki sem írták, rövid táncos jelenetekben volt szükség a profi alakítására. 1945-ben a Ziegfeld Follies-ban már Fred Astaire oldalán bukkant fel, ami után hétéves szerződést kötött vele az MGM.

Az igazi feltűnésre viszont még mindig várnia kellett. Harmincon túl emelkedett sztárstátuszba, amikor egy roppant izgalmas betétben volt Gene Kelly partnere: minden idők egyik legjobb musicalje, az Ének az esőben volt az a bizonyos film. Aztán jött A zenevonat, majd a csodálatos főszerep a Selyemharisnyában, Fred Astaire oldalán. 

A hatvanas évektől a musicalek nagy korszakának leáldozott, és ezzel együtt Cyd Charisse is egyre kevesebb filmben tűnt fel. Előfordul ez ebben a szakmában- ám azt senki nem vehette el tőle, hogy a műfaj legnagyobbjaival játszhatott együtt, és néhány klasszikus musicelben tündökölve válhatott legendává.