Claudia, az intézmény

Belegondoltam a napokban, Liptai Claudiát milyen roppant hosszú ideje láthatjuk már a képernyőn! Gyakorlatilag a karrierje első lépéseitől kezdve valami nézett műsorban szerepelt, folyamatosan jelen volt.

A Szomszédokban persze még csak mellékszereplő volt Ábel Anita mellett, de mivel akkoriban azt a sorozatot rengeteg ember követte, így is sokan találkozhattak vele. Tegye fel a kezét, aki akkor megjósolta, a kereskedelmi tévés időszak jövőbeli díváját látja Julcsi oldalán!

A többi műsor közül eszembe jut például a Csíííz meg a Pasik, és azt hiszem, itt messze nem Claudia színésznői kvalitásait minősíti a végeredmény. Nem tudom, miért él az a tévhit, hogy a magyar humor világszínvonalú, ha ebből a televíziók saját gyártású műsoraiban semmi nem köszön vissza. Ez a két "parádés" produkció pont olyan rossz volt, mint a többi próbálkozás. Olyan ripacsszerepre kényszerítettek egyébként ennél azért többre érdemes színészeket, amiből szinte lehetetlen kitörni. Nem vagyok rajongója se Beleznay Endrének, se Bajor Imrének, de el nem hiszem, ennél ne tudtak volna ezerszer jobb alakításokat nyújtani.

Félelmetes, hogy Claudiának ebből is sikerült kitörni. Talkshow, reggeli műsor, Megasztár- a TV2 egyik arcaként kétségkívül megkerülhetetlenné vált. A megjelenés a Playboy oldalain szintén emlékezetes állomás volt, és neki különösebben az ilyesmi sem tud ártani. Ott van a napi sorozatban, mint a Jóban-rosszban egyik doktornője, és persze rendszeres szereplője a bulvárlapoknak is- ezen megjelenések egy részéről nyilván szívesen lemondana, de a szakmájával jár.

Biztos vagyok benne, hogy sokan szerették volna megfejteni a Liptai-titkot. Nem szupermodellként vagy színészóriásként robbant be, sőt, megkockáztatom, bizonyos időszakban inkább tűnt használható, de simán lecserélhető arcnak, mint dívának. Ám sikerült elérnie, hogy akkor is beszélnek róla, ha épp egy műsorban sem látható. Egyszerűen olyan karakter, akihez nehéz semlegesen viszonyulni. Persze ő is sokat tett ezért, átváltozása a harsány, kicsit duci komikából érett, dögös szőke nővé az egyik legsikeresebb imázsváltás kis hazánkban. Ám ha megnézzük a régi és az új felvételeket, mégsem változott olyan túlságosan sokat, nem a külseje formálódott igazán, hanem nagyon okosan irányítva a karrierjét kiharcolta magának ezt a megítélést.

Azt gondolom, ha van titok, akkor az a céltudatosság. Akart és tudott változni, amikor azt a karrier megkívánta, és persze képes volt fejlődni, tanulni. Ha valaki arról álmodik, sikeres lesz a médiában, akkor bizony először ezt próbálja ellesni tőle. Valljuk be, ez a világ nem csak az átütő tehetségről szól, erősnek, talpraesettnek is kell lenni. Adottság vagy rájött, nem megy másként? Nem számít, megoldotta a feladatot. Nem kizárólag a külső körülmények segítették, magának köszönheti, amit elért- tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel, de ezekkel azokat találják meg, akik tesznek érte.

És közben talán még jó színésző is lett belőle. A képernyő nem feltétlenül azt kívánja meg, mint a színház, és én megelem a kalapom az előtt, aki itt is, ott is megállja a helyét. Nem árt, ha valaki jó helyen és jó időben van, amikor befuthat, de az intézménnyé váláshoz ez még édeskevés: egy esély, amit meg kell ragadni, de hosszabb távon sokkal több kell. És szerintem Claudia elég okos ahhoz, hogy bármi történjék, sikeres maradjon. Ha kevesebb tévés munka van, húzónév lesz a színházban, újabb könyvet ír, vagy csinálhat akármi mást- oda fognak rá figyelni.

Aki leginkább csak bulvárhőst látja benne, megnyugtathatom, jóval több annál. Ez abból is látszik, hogy sok, egy időben ugyanúgy rengeteg témát szolgáltató ember van, akinek már a nevére sem emlékszünk. Öt percre bárkiből lehet sztárt csinálni, de két évtizedes jelenlét az már más tészte. Azt nem tudom, Claudia vágyik-e másfajta elismerésre, vagy tisztában van vele, mindig eltérő lesz a megítélése szakmai körben és a nagyközönség szemében, de azt tudom, elég okos ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezelje. És épp ezért vagyok benne biztos, még akkor is számolni kell vele, amikor sok, ma felkapott ember már rég eltűnt a süllyesztőben.

1 Tovább

Miért pont Marilyn?

A Norma Jean Mortensonként született, de Marilyn Monroe néven legendává vált színésznő képeit elnézegetve valahogy élesen elválik a korai időszak, amikor még csak egy mosolygós fiatal lány volt, és a későbbi platinaszőke sztár gondosan kialakított imázsa.

Ma már úgy tartják, valamikor a karrierje elején plasztikai sebész kése alá feküdt, és ha ennek fényében nézzük a képeket, ez talán hihető is. Nem mintha annak idején, huszonévesen ne lett volna szép, de messze volt a végzett asszonyától.

Először csak fotómodellként lett keresett, első filmjeiben még csak meg sem kellett szólalnia. Aztán valahol, valaki észrevette a benne rejlő lehetőségeket, és az ötvenes évek elejétől az egész világ a szőke szépség lábai előtt hevert. A képeken látható nő pedig valószínűleg pont ugyanúgy sztár lenne most is, mint fél évszázada volt, nehéz szabadulni ettől a tekintettől. Okokat nem is keresek, elemezni is felesleges, aki látja, érti, miről beszélek.

Ám van itt még valami, ami érdekes. Ha már mindenképpen a benyomásaimról kellene beszélni, akkor az ugrik be először, hogy van valami kiismerhetetlenség Marilynben. Általában egy kép alapján van egy elképzelésem arról, milyen jellemvonásai vannak az embernek, intelligens-e vagy sem, de ő attól olyan izgalmas, hogy akármit el tudok képzelni ennek az arcnak a láttán. Nyilván ezért imádták a rendezők is, és ezért imádják mindmáig a nézők is. 

Nem sok hozzá hasonlítható színésznő akad a filmtörténetben. Egyedi jelenség, máig ható varázs. És persze halál fiatalon, hogy teljes legyen a legenda. Szomorú, hogy így alakult a sorsa, és ezért bizonyára elsősorban nem ő volt a felelős. Milliók keresték a választ arra, nem lehetett volna-e másként, de Marilyn Monroe túl misztikus jelenség ahhoz, hogy beérjük egyszerű magyarázattal.

Nem látok a jövőbe, de hiszem, még nagyon sokáig fognak érte rajongani...

1 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés