Ma ünnepli hetvenedik születésnapját Tom Selleck, akit itthon és külföldön egyaránt a Magnum sorozat magánnyomozójaként ismernek a legtöbben. 

A Detroitban született színész az egyetemen még a kosárcsapat tagja is volt, nem meglepő tehát az atletikussága. Pár évig a nemzetőrség kötelékében szolgált, majd próbálta megvetni a lábát a showbizniszben, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. A viszonylag ismeretlen Selleck nagy pillanata akkor jött el, amikor a Magnum, P.I. című sorozat főszerepére kiválasztották. Az 1980 és 1988 között nagy sikerrel futó Magnum még Emmy-díjat is hozott neki, de a tévés elkötelezettségnek megfizette a maga árát.

Selleck ugyanis a Magnum előtt állandóan szereplőválogatásokra járt, mint ahogy az Hollywoodban szokásos. És egy filmes főszereppel is megkínálták: George Lucas és Steven Spielberg nem jól bejáratott arcokat keresett az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói című filmbe, és Selleck lett a kiválasztott. Ő azonban akkor már a Magnum sorozatra is lekötötte magát, és nagyon hezitált, mivel jár jobban. A tévés meló hosszabb távú, biztos bevételt ígért, a mozifilm pedig nagy kiugrási lehetőséget- ha a közönség vevő lesz a régész kalandjaira. Az akkor már évek óta normális színészi munkát kereső Selleck a biztosat választotta, és maradt Magnumnál. Így Spielbergék villámgyorsan vészmegoldást kerestek, hiszen a film forgatásáig már csak pár hét volt hátra, és Harrison Fordnak adták Indiana Jones szerepét. A többi már legenda...

Az már csak az élet furcsasága, hogy egy írósztrájk miatt a Magnum forgatásának megkezdése hat hónapot csúszott, így Selleck bevállalhatta volna a filmet is, mert nem ütközött volna a két meló. Azt hiszem, ezen a dilemmán akkor és azóta is eleget töprengett már, de változtatni nem lehet a történteken. És karrierje így sem mondható sikertelennek, a Magnum után feltűnt több filmben, emlékezetes mellékszerepe volt a Jóbarátokban és így tovább. Arra pedig semmi garancia nincs, hogy az Indiana Jones vele pont olyan sikeres lett volna, mint Forddal.

Egyébként is, az ne panaszkodjon, aki nyolc éven át Hawaii-on forgathatott, miközben egy Ferrarival döngető playboy magánnyomozó szerepét alakította. Ráadásul igencsak keveseknek jól álló bajuszt és csicsás ingeket viselve lett belőle idol, igazi sztár. Sokan lennének boldogok ilyen csúcsponttal a színészi karrierjükben...

Ma lenne 90 éves Paul Newman. 

A részben magyar származású színész 1925. január 26-án született Cleveland egyik külvárosában. Már gyerekkorában a világot jelentő deszkákra lépett, aztán ahogy korosztolyában sok más fiatal, ő is a harctéren találta magát a második világháborúban. Pilótának jelentkezett, de színvaksága miatt arra alkalmatlannak bizonyult, így fedélzeti rádiós és lövész lett belőle, több éles bevetésen is részt vett a haditengerészet repülőgéphordozóiról felszállt gépeken. A csendes-óceáni hadszíntéren harcolt Japán elestéig. A háború után folytathatta tanulmányait, színházművészet és közgazdaságtan területeken szerzett diplomát, majd New Yorkban Lee Strasberg híres stúdiójában tanult tovább.

Az ötvenes évek elején jöttek a szerepek: Broadway, televíziós műsorok, majd apróbb alakítások hollywoodi filmekben. 1958-ra már sztárstátuszba emelkedett, ebben az évben Liz Taylor partnere volt a Macska a forró háztetőn című filmben. Utána már sorban jöttek a sikeres produkciók, amik közül érdemes kiemelni a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című westernt 1969-ből, ahol a kor másik világsztárja, Robert Redford kapta a másik főszerepet. A népszerű páros ezek után még együtt szerepelt például A nagy balhéban is.

Paul Newmant összesen tíz alkalommal jelölték Oscar-díjra, ebből egyet nyert el 1986-ban A pénz színe című filmért. Emellett számos díjjal jutalmazták még filmes és színpadi szerepeiért.

A filmezésen kívül Newman lelkes rajongója volt az autóversenyzésnek. Maga is volán mögé ült, szép eredményei is voltak például a 24 órás versenyen Le Mansban. Később saját versenyistállót alapított, aminek autói sok dicsőséget szereztek.

Érdemes megemlíteni jótékony célú munkáját is. A nyolcvanas évek elején saját élelmiszermárkát alapított, és a Newman's Own brand adózás utáni nyereségét mind adományozásra fordítják. Ez a cég fennállása óta nagyjából 400 millió dollárral segítette a rászorulókat!

A színészlegenda 2008-ban, 83 esztendős korában hunyt el családja körében, otthonában. Hat gyermeke és nyolc unokája mellett az egész filmvilág gyászolta Paul Newmant, aki nem csak a vásznon volt sikeres, hanem az élet más területein is. Hollywoodi színészhez képest meglepő módon nem botrányairól beszéltek, második felesége, Joanne Woodward mellett is öt évtizeden át, haláláig kitartott. És öröksége is tovább él, mind a régi, klasszikus filmeket tekintve, mind a folyamatosan jótékony célú bevételt termelő cég révén.

A népszerű brit komikus, sokak számára csak Mr Bean, pár napja töltötte be a hatvanat. Szép kor, ráadásul szép karriert tudhat magáénak, ami azért messze több, mint pár Bean-figuráról szóló film.

A nemzetközi ismertséget persze a csetlő-botló Bean hozta meg a számára, és bevallom, sok éven át én sem tudtam róla, hogy Rowan Atkinson tud normálisan is beszélni. Sőt, színésznek sem éppen utolsó! Ez többek között a nagyszerű Blackadder (Fekete Vipera) sorozatban derült ki róla a magyar nézők számára is.

Meglepő lehet, de a Blackadder jóval megelőzte a Mr Bean sorozatot, mert előbbi 1983-ban indult, utóbbi első epizódját 1990-ben adták. Atkinson szerepelt pár filmben is, például a "kalóz" James Bond-részben, a Never Say Never Againben bukkant fel- nyilván nem ő volt a 007-es, csak mellékszerepet kapott. Aztán a Johnny Englishben ő ölthette fel a szmokingot. Voltak Bean-filmek is, de pár éve Atkinson kijelentette, a maga részéről nyugdíjazta ezt a karaktert. Az üzleti siker jó dolog, de nem akarta magát színészként kiröhögtetni, hogy még öreg fejjel is ezt a vonalat próbálja vinni.

Amikor először lehetett látni a sok színvonalas brit vígjátéksorozatot nálunk, elkezdtem utánaolvasni: tulajdonképpen honnan is jönnek ezek a színészi játékban, jelenetírásban is színvonalas munkát végző emberek? Megmondom őszintén, meglepődtem, amikor kiderült, egykor az egyetemi színkör tagjai voltak jelentős részben Oxfordban és Cambridge-ben. Rowan Atkinson az oxfordi vonalat képviseli, itt kezdte annak idején Michael Palin és Terry Jones a Monty Python csoportból, Dudley Moore, vagy Richard Curtis, az Igazából szerelem író-rendezője.

Cambridge híres színjátszóköre, a Footlights pedig talán még több ismert arccal büszkélkedhet: a Monty Python-csoport másik fele (John Cleese, Graham Chapman és Eric Idle), Hugh Laurie, Stephen Fry, Emma Thompson vagy Douglas Adams, a Galaxis útikalauz szerzője. Elgondolkodtató, hogy ezek a kétségkívül nagynevű, tekintélyes intézmények milyen közösségi élettel rendelkezhetnek, ha ilyen területen is ontják a tehetségeket.

A lényeg az, hogy Rowan Atkinson megbecsült alakja a brit humornak, számtalan alkalommal működött együtt kollégáival filmen és színpadon. A végére egy olyan jelenetet választottam, ahol tulajdonképpen neki jut a legkisebb szerep, de felbukkan benne Hugh Laurie, Stephen Fry és Dawn French is, ami jelzi, oxfordi és cambridge-i öregdiákok között nincs éles rivalizálás. A biztonságos szex témáját feldolgozó jelenet igazi kis gyöngyszem, ezt a fajta finom, intelligens humort talán az angolok művelik a legsikeresebben. Talán ha több hasonlót láttunk volna, és nem Mr Beant ismerjük meg először, akkor itt is mást gondolnának Rowan Atkinsonról...

Van az úgy, hogy egy színésznő egyetlen szereppel válik legendává. Anita Ekberg közéjük tartozik: valószínűleg nem sejtette a svéd kebelcsoda, hogy Fellini filmje, az Édes élet határozza meg a karrierjét. Abból is elsősorban az a jelenet, amikor bemászik a szökőkútba, és onnan kiabálja: "Marcello, Marcello!" Egycsapásra a kor egyik szexszimbólumává vált, és jó ideig az is maradt.

Mondjuk ki, sokan követték volna őt a vízbe akkoriban. Persze ennek több, mint fél évszázada, hiszen a filmet 1960-ban mutatták be. Egyike volt Federico Fellini legismertebb rendezéseinek, bár ez nem nagy kapaszkodó, mert az olasz maestrónak bőven akadt emlékezetes alkotása. Az viszont elmondható, hogy nem egy színész akadt, aki Fellininek köszönhette karrierje valamelyik különleges pillanatát. Donald Sutherland mint Casanova, Anthony Quinn mint Zampano- a sor bőven folytatható. Anita Ekberg egy volt közöttük.

A svéd színésznő 1931-ben született, 1950-ben hazájában szépségkirálynőnek választották, de akkor már a mozivászonra vágyott. Szerepelt is több filmben, de nyilván inkább az adottságaira számítottak, mint a színjátékára. Fellini válogatási elveiről is vannak sztorik, a színészi játék pedig annyira nem volt neki fontos, hiszen igen gyakran utólag szinkronizálták a felvett jeleneteket, akkor találták ki, mit is mondanak tulajdonképpen.

Szép dolog, hogy Anita Ekberg vonzereje még egy értékes filmet is közelebb hoz az átlagnézőhöz, a Csinibaba egyik jelenetében is felidézték a fürdőzős jelent által kiváltott hisztériát. Így aztán egy korosztály bizonyára emlékszik rá is, homokóra-alakjára is. Idősebb korában aztán a színésznő már kevesebb szerepet vállalt, majd vissza is vonult, nyilván szeretett volna méltósággal megöregedni. 

Január 11-én hunyt el, 83 esztendős korában. A nézők túlnyomó többsége pedig fiatalként és vonzóként emlékszik rá. Ez már-már olyan mint a hallhatatlanság...

Tegnap töltötte be a harmincat sokak kedvenc színésznője, a csodálatos Scarlett Johansson. Töprengtem, érdemes-e bármit írnom a képek elég, de úgy döntöttem, a szavak ez esetben feleslegesek.