Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Vérrel írt forgatókönyv

Fél évszázada készült a Flight of the Phoenix című amerikai kalandfilm, amit manapság kultfilmként is emlegetnek. A főszereplők (James Stewart, Richard Attenborough, Hardy Krüger, Ernest Borgnine) egy olyan csapat tagjai, akiknek repülőgépe lezuhan a sivatagban, és túlélőként csak egyetlen kiút van a menekülésre: ha a gép még használható darabjaiból építenek egy új, működőképes, egy utat kibíró repülőt.

A stáb pedig a hitelesség kedvéért valóban épített is egy olyan repülőképesnek nyilvánított szerkezetet, amivel életszerű felvételeket lehet készíteni. A Tallmantz céget kérték fel a kivitelezésre, aminek nagy rutinja volt a légi kaszkadőrfelvételek területén. Ők egy tervezővel együttműködve álmodták meg a különös gépet, amit a forgatás alkalmával maga a cég egyik vezetője, a rutinos kaszkadőrpilóta, Paul Mantz vezetett. Ám az összetákolt szerkezet sajnos darabokra szakadt az egyik próbafelvétel során, és a kamerák rögzítették a tragédiát, amiben a pilóta életét vesztette.

A filmet nem hagyták veszni, egy átalakított géppel elkészült minden szükséges felvétel, de a baleset értelemszerűen beárnyékolta a stáb hangulatát. A Phoenix a mozikban sem teljesített túl jól, de manapság a filmkedvelők egy része a korszak jobban sikerült alkotásai között tartja számon.

Ezek után nem meglepő módon 2004-ben remake is készült belőle, Dennis Quaid főszereplésével. A film nem lett túl sikeres a mozikban, a kritika sem kedvelte túlságosan, és még a stábnak sem volt túl nagy szerencséje. Noha ezúttal nem volt hulladékokból összedrótozott repülőgép, helyette számítógépes grafikát használtak, így sem úszták meg a komoly baleseteket a forgatás során. Nem elég, hogy a film alig hozott pénzt, még az egyik súlyosan megsérült operatőrnek is dollármilliókat fizettek kártérítésként. Azt hiszem, ez a Főnix többé már tényleg nem fog felszállni...

0 Tovább

Száz éve született Orson Welles

A mai napon született Hollywood csillagai közül George Clooney, de róla úgyis mindenki ír majd. Az 1915. május 6-án született Orson Wellesről viszont talán kevesebben emlékeznek meg, pedig igencsak jelentős alakja volt a filmművészetnek.

Welles meglehetősen sajátos figura volt. Szüleit egészen fiatalon elvesztette, több helyen élt az Egyesült Államokban, a középiskola után a Harvard helyett az utazgatást választotta. MIndenféle művészeti ág iránt érdeklődött, festett és 18 évesen már színpadi szerepeket kapott, illetve rádióban dolgozott. 

Alig 20 éves, amikor már rendezéssel bízták meg. A harmincas évek közepén meglehetősen formabontónak számító módon a klasszikus Shakespeare-darab, a Macbeth új felfogású színpadra állításakor azt a megoldást választotta, hogy a történéseket a Haiti királyi udvarba helyezte át. Hasonlóan merész színházi rendezéseivel elnyerte a "csodagyerek" státuszt. 

Aztán jött 1938. október 30-a, amikor a rádióban leadták az általa rendezett rádiójátékot: H.G. Wells klasszikus fantasztikus művét, A világok harcát dolgozta fel. A tudósításszerű, zaklatott előadás a hallgatók egy részében azt a benyomást keltette, hogy valóban megtámadták a marslakók a bolygót, és nagy riadalmat okozott. Mondani sem kell, ez végképp ismertté tette a fiatal Welles nevét.

1939-ben pedig olyan szerződést kap az RKO-tól filmek készítésére, amiben példátlanul nagy művészi szabadságot biztosítanak neki: nem csak az írás, a rendezés, de a végső változat vágásának a joga is az övé.

Welles nem aprózta el, nagyon ambíciózus vállalkozásba fog: az 1941-es Aranypolgár (Citizen Kane) rettentően kimunkált, a korszakhoz képest kiemelkedő színvonalú alkotás. Noha üzleti szempontból nem teljesít igazán jól, ma mérföldkőnek számít, minden idők legjobb filmjei között bérelt helye van. Hivatkozási alap és sok rendezőt inspiráló, nagy hatású alapmű, amit minden filmrajongónak látni illik. Welles nem csak rendezőként, színészként is a hátán viszi az Aranypolgárt, bizonyítva, hogy a filmtörténet egyik legsokoldalúbb alakja.

És utána? Welles magával szemben támasztott elvárásai is nagyok, de a stúdióknak is vannak bizonyos elképzelései. A művészi szabadságot addig támogatták, amíg hittek benne, ez a mozikban is kasszát robbant. A filmezés drága műfaj, és amikor kezdték egyre inkább úgy érezni, Wellestől nem várhatnak bombasikereket, egyre inkább kivették a kezéből az eszközöket, filmjeit újravágták, hogy érthetőbbek legyenek a közönség számára.

Welles dolgozott színészként és narrátorként számtalan produkcióban, mellette saját projektjei ügyét próbálgatta egyengetni Európában és a tengerentúlon is. Ám a korai nagy sikerek után már nem volt abban a helyzetben, hogy mindent elérhessen amit csak szeretne. Felsorolni is nehéz befejezetlen filmjeit, és az ilyesmit nem nagyon szeretik a stúdiók- a pénz egy része elköltve, a bevétel meg egy nagy kerek nulla.

Különös hangulatú, sajátos felfogású alkotásai időnként a kritikusokat is megosztották. Welles rendkívül tehetséges ember volt, de a filmgyártás legalább annyira üzlet, mint amennyire művészet, és aki nehezen köt kompromisszumot, az előbb-utóbb kikopik a hollywoodi fősodorból.

Bizonyára nem volt könnyű együtt dolgozni egy ilyen erős személyiséggel, ez is gyakran vezethetett konfliktusokhoz. Wellesre jellemző, hogy évtizedeken át gyakorlatilag két háztartást tartott fenn: az egyiket harmadik felesége, Paola Mori számára, a másikban pedig szeretője, Oja Kodar várta haza. Welles 1985-ös halála után meg is indult a jogi csatározás a két asszony között a művész hagyatéka felett. 

Azért a filmkedvelőknek is jutott az örökségből, ha úgy nézzük, mert az Aranypolgár és a többi jobban sikerült Welles-alkotás mindmáig megtekinthető. Aki szeretne a filmművészet évszázados történetének legfontosabb személyiségeivel megismerkedni, annak kötelező Orson Welles életművével is megismerkedni, és több, mint valószínű, hogy ez a jövőben is így marad. 

0 Tovább

A filmesek varázslatai

Érdekes látni azt, hogy a híres filmek jelenetei hogyan néztek ki a digitális utómunka előtt és után. Így teremt új álomvilágot Hollywood...

0 Tovább

Száz éves lenne az örök Zorba

1915. április 21-én született Anthony Quinn, vagyis eredeti nevén Antonio Rudolfo Oaxaca Quinn Mexikóban. A leghíresebb szerepében görögöt alakító színész még gyerekként költözött családjával Los Angelesbe, és ugyan érdeklődött az építészet iránt is, már a harmincas évek második felétől filmekben szerepelt.

Származása miatt nem meglepő módon gyakran alakított a filmekben latin vagy arab szereplőket. Csak később jött az igazi áttörés: 1952-ben a Viva Zapata!, ahol a másik sztár Marlon Brando volt. Ezért megkapta az Oscart is, első mexikói-amerikai színészként. 1954-ben Fellini egyik legismertebb filmjét vitte a hátán, ő volt Zampano az Országútonban. A párizsi Notre-Dame 1956-ben ismét emlékezetes szerepet hozott neki, Quasimodóként Gina Lollobridgida oldalán szerepelhetett. 

Az európai filmek világában otthonosan mozgó Anthony Quinn 1964-ben a Zorba, a görög címszerepében bizonyíthatott. Michael Cacoyannis filmje újabb Oscar-jelölést hozott neki, és nem nyerte el ugyan, abban a mezőnyben nem volt oka szégyenkezésre: a szobrot Rex Harrison nyerte el a My Fair Lady-ért, de jelölt volt Peter Sellers is Dr Strangelove-ként, valamint Richard Burton és Peter O'Toole is. Nem akármilyen névsor! Oscar nélkül is a filmtörténet egyik legfontosabb alakításának számít a Zorba.

Később is folyamatosan dolgozott, egészen 2001-ben bekövetkezett haláláig. Bőven akadt középszerű filmje is, de az ő helyzetében már sokminden belefért, hiszen emlékezetes alakításai már rég a legendák közé emelték. Magánélete is igazán sokszínű volt, öt nőtől 13 gyermeke született. Persze ez igazán nem sokat számít, amikor filmjeit vesszük számba. Karakteres színész volt, aki magának is köszönheti, hogy ilyen sokra vitte, mert szerepet vállalt néhány klasszikus alkotásban, amiért a szakma elismerését is elnyerte.

És ha egy film a szívügye volt, roppant komolyan vette a munkát. Fellini ragaszkodott hozzá az Országúton Zampanójaként, de egy csúszás miatt Quinn komoly dilemmával szembesült: ugyanakkor forgatták volna az Attila című kalandfilmet is. És képes volt mind a kettőben párhuzamosan dolgozni! Hajnalban kezdett Fellinivel, később pedig átment a másik forgatásra. Ezt nevezik elhivatottságnak? A lényeg az, hogy a végeredmény őt (és persze a rendezőt) igazolta. Így születnek a legendák...

0 Tovább

Újrahasznosító álomgyár

Most már tényleg feltűnő Hollywood ötlettelensége. Egyrészt a sikeres franchise-ok újabb és újabb folytatásai uralják a mozikat, ember legyen a talpán aki még számon tudja tartani, hány képregény alapján készült szuperhősfilmet forgattak mostanában. Újjáélesztik a Csillagok háborúját is, a Halálos iramban hetedik része rekordokat dönt a kasszánál, készül az új James Bond-kaland is.

Aztán ott van a sok-sok remake. Azt olvastam, hogy már az 1999-es A csaj nem jár egyedült is újra feldolgoznák, ami azért érdekes, mert túl sok egyediség nem volt abban a sztoriban. Szívesen nyúlnak hozzá külföldi alapanyaghoz is, ha egy film befutott mondjuk Japánban, akkor hamar felbukkanhat amerikai verzióban is, csak persze hollywoodi sztárokkal.

Nem akármilyen sikerfilmek születtek így: a több Oscarral jutalmazott, Scorsese jegyezte A tégla eredetije Szigorúan piszkos ügyek címmel készült Hong Kongban. Aztán ott van A kör, ami egy japán horror feldolgozása. A Jennifer Lopez és Richard Gere főszereplésével készült Hölgyválasz sem eredeti ötlet, mert a táncos lábú üzletemberről Japánban készült film.

Ez persze jóval régebben is előfordult (lásd például A hét mesterlövészt és A hét szamurájt, és sikerfilmek folytatásaival is sokszor próbálkoztak évtizedekkel ezelőtt is), csak hogy most már mindenki a tutira hajt, tehát csakis a legnagyobb pénzt ígérő ötletekre szeretnek beruházni. Kétségtelen, a filmkészítés drága mulatság lett, és ha az emberek az újra-újra-újrafeldolgozásokra ülnek be, akkor az alapvetően nem művészeti ágként, hanem üzletként működő hollywoodi filmipar döntése teljesen józan és racionális.

A nézőket viszont bevallom nem teljesen értem. Egy-egy sztori sokadik felmelegítése ritkán hoz megdöbbentő újdonságokat. És valljuk be, egy szuperhősös filmnél elég sokkoló lenne, ha a végén a gonosz győzne, elpusztítaná a világot, talán még a moziban ülők sem úsznák meg a pusztítását. Szóval meglehetősen tipikus forgatókönyvek kerülnek elő újra meg újra, és a befejezés is előre borítékolható. Talán én vagyok régimódi, de nekem néha tényleg jólesik izgulni azon, mi lesz a film főszereplőinek a sorsa.

A bevételmaximalizálás másik jól ismert formája a bestseller regények megfilmesítése. Amiből jó sok fogy a könyvesboltban, arra beülnek majd a nézők is- pofonegyszerű recept, garantált végeredménnyel. A gyűrűk ura, A Da Vinci-kód, Harry Potter, Twilight-saga, A szürke ötven árnyalata és még folytatható a sor. Noha itt is tudja mindenki, merre tart majd a sztori, a nézők özönlenek, hogy vásznon lássák az addig csak saját képzeletükben létező figurákat. Azt kell mondjam, azért ebben a műfajban lehet szépet, igényeset alkotni, de... De itt sem a korábban álomgyárként ismert Hollywoodban álmodják meg a nagy, filmre való, milliókat vonzó történeteket.

Ami mostanában ott történik, inkább újrahasznosítás. Csak ami hulladékfeldolgozásban előremutató, az a filmkészítésben nem annyira becsülendő. És ez a szemlélet olyan dolgokat vetít előre, mint a Micimackó élőszereplős feldolgozása. Komolyan erre van szükség? A Disney bugyuta rajzfilmsorozata is arculcsapás volt annak, aki szerette Milne eredetijét, de továbbra sem hagyják békén azt a szerencsétlen medvét. Tényleg azt szeretnénk, hogy animált maci ugráljon a sztárszínészek körül, miközben lángszóróval és golyószóróval legyőzik a bolygónkra támadó gonosz mutáns dinoszaurusz űrlordot? Mert ha tutira akarnak menni, akkor simán behoznak pár ilyen történetszálat, és egybeolvasztják a Micimackót a Bosszúállókkal. Róbert Gida lesz az új Amerika Kapitány, a medve meg átveszi a stafétát Wolverine-től. Pedig a cukisághoz nem kell animált bocs, pont megfelel arra egy igazi is.

Persze mit zavar ez engem? Ha nem akarom, nem nézem. Inkább csak olyan bennem motoszkáló rossz érzés, hogy ez a remek, kreatív műfaj, a filmkészítés jelenleg itt tart a mozik kínálatát leginkább meghatározó stúdiókban. Születnek még jó filmek, nyilván, csak azok ide már nem nagyon jutnak el, vagy csak éjjel kettőkor adja le valamelyik csatorna őket. Abban meg nincs köszönet, ha egy sikeressé vált független filmet Hollywood dolgoz át és abban a formában jut el hozzánk.

Aztán ha az üzlet úgy diktálja, akkor majd változik a szemlélet a tengerentúlon is. Egy ember kevés hozzá, sok távolmaradó néző viszont már üzenetértékű. Már ha nem kifejezetten ez kell nekik. Ezzel sincs baj, ízléssel én nem vitatkozok. Csak leszűröm belőle, hogy a jövőben se fogok sokat járni moziba...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Kockázatok és ellenjavallatok

elche@freemail.hu

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés