Valljuk be, mi, magyarok, imádunk mások zsebében turkálni. Ha olvasom az Indulási oldal beszámolóit, a hozzászólások legalább harmada azzal foglalkozik, honnan volt pénze a szerzőnek adott utazásra. Ezért én nem rovok meg senkit, időnként nekem is eszembe jut ez a kérdés, inkább körüljárom ezt az egész utazni-nem utazni problémakört.

Kétségtelen, vannak olyan emberek, akiknek a beszámolói egyszerűen nem tetszenek. Olyan megmagyarázhatatlan háttérrel lesznek világutazók néhányakból, ami szemet szúr- és szépen lassan ezek a szerzők el is tűnnek a komoly felületekről. Másoknál viszont igenis teljesen jól áttekinthető, hogy is működnek a dolgok: Harkányiék még a kiadásaikat vezető táblázatot is közzétették. Tanulságos, érdekes. Van olyan is, akiről lehet tudni, hogy a munkájában sikeres, szenvedélye az utazás, erre költ. Ő döntése.

Mert igenis van, akinél ez döntés kérdése. Akik akármilyen okból nagyon gazdagok, természetesen más kategóriába esnek, de ők nem nagyon szoktak beszámolókat írogatni. Vannak ügyesen pályázó fiatalok- mi rosszat mondhatnék rájuk? Az én egyetemista koromban is voltak külföldi részképzések, már bánom, hogy akkor ezzel nem foglakoztam, pedig érdemes lett volna. Voltak cimborák, akik Angliában vagy Egyiptomban töltöttek így hónapokat. Keveset költöttek, a vendéglátók mindent megmutattak nekik, nem arról szólt a történet, hogy "az úrigyerek kimegy rongyot rázni". És persze vannak olyanok is sajnos igen sokan, akik nem engedhetik meg maguknak az utazgatás luxusát. Ez valóban szomorú- de ezen én nem nagyon tudok változtatni.

A köztes rétegnél viszont ez jelentős részben döntés kérdése. Én is szoktam utazni. Hogy teremtem elő rá a pénzt? Szerény körülmények közt élek, a régi autót nem cserélem, ha még működik, nem vágyok nagyobb vagy szebb lakásba, nem iszok, nem dohányzok, nem költöm a pénzem pókerteremben, nem járok bulizni. Nekem az utazás a kedvenc időtöltésem, és annyi tartalék van, hogy eldönthessem, mi a fontosabb. Lehet, hogy aki a hozzászólásokban keresztre feszíti az utazásmániást, sokkal szebb autót hajt, amiből nekem kijön 4-5 vagy több utazás. Ebben a dologban nincs általános értelemben véve "jobb" és "rosszabb" választás, a jó az, ami nekem jó. Máshogy élünk, nem kérhetjük számon a mi elveinket a többieken.

És meg kell jegyezni, a sok utazás rutinossá tesz. Travellina jó cikket írt arról, hogy lehet olcsóbban repjegyet keresni, de nekem is megvannak a saját trükkjeim. Az például nálam is bevált, hogy nem konkrétan leszögezem, hova akarok menni, hanem folyamatosan böngészem a repjegyajánlatokat, és ha megtetszik valami, mert olcsó, elkezdem feltérképezni a szállásokat, a látnivalókat- ha összeáll a kép, jöhet a foglalás. Ha 5-6 ezer forintba kerül egy oda-vissza út (volt ilyen, Rómába, Malmöbe, Brüsszelbe például), akkor egy hosszú hétvége teljesen kezelhető költségű. Úgy nézhet ki, mintha a világ minden pénzét elutaznám, pedig... Szállásoknál megnézek minden kereső oldalt, de már az is működött, hogy a szimpatikus, olcsó szállodának közvetlenül írtam, és akkor még kedvezőbb árat kaptam- naná, hiszen így nem volt jutalék a buliban.

Vannak helyek, ahol van helyismeretem, és már nem feszít az se, hogy pazaroljam a pénzt, ott is úgy élek kicsit, mint itthon. Tudom, hogy a Kanári-szigeteken például meglepően megfizethető az autóbérlés, a kedvező árú boltokat is ismerem, szóval ha kifogok egy olcsó repjegyet, már indulhat is a fapadosnak tűnő nyaralás- de könyörgöm, tengerparton vagyok, jól érzem magam egy szendviccsel is. De ha az lenne a hobbim, nem ide jönnék, hanem olyan városba, ahol Michelin-csillagos éttermek vannak. Engem is érdekelne az ilyesmi, de a lehetőségeim korlátozottak, és választanom kell.

Szóval nem az a kérdés, hogy kinek mennyi pénze van, hiszen ez jórészünk életében adott, és az állapot pillanatok alatt megváltozhat. Mindenkinek van kismillió kiadása, és persze rengeteg választási lehetősége. Ebből az egészből aztán kijön a mozgástér- nagyon szomorú, hogy sokaknak semmi extrára, luxusra, kikapcsolódásra nincs pénze, de erről a többiek nem tehetnek. Az viszont teljesen a mi ügyünk, hogy amikor ilyen vagy olyan módon mégiscsak dönthetünk, mit választunk. Szerintem nem jó stratégia mások anyagi lehetőségeit firtatni, inkább próbáljunk ellesni tippeket, ötleteket. A lelkes utazók nem szokták titkolni, hol találnak olcsó utat, akinek a gyereke olyan korban van, biztatni lehet tanulásra, pályázásra, hátha neki jön össze egy külföldi lehetőség. És persze át lehet gondolni, mi a fontos a számunkra, átrendezhető az értékrend, vagy maradhat minden úgy, ahogy van.

Nekem továbbra is az utazás van a fókuszban. Igen, lemondok érte bizonyos dolgokról, de ezt egyáltalán nem bánom, rengeteg nagyszerű élményt van a hátam mögött. És már azt is tudom nagyjából, merre visz majd az utam ebben az évben. Ha kell, inkább a mindennapokban húzom meg a nadrágszíjat ennek érdekében. Amikor ott ücsörgök a tengerparton és bámulom a naplementét, oly mindegy nekem, ki mit hisz arról, hogy jutottam el oda- és igazán utána sem számít sokat.