1978. április 3-án igazi filmtörténeti legendák versengtek a gálán.

Bizonyos idő távlatából könnyebb megítélni, egy Oscar-gálán maradantó alkotások vagy csak divatos, de felejhető filmek közül választhat az akadémia tagsága. Kereken négy évtizede olyan alkotások és alkotók versengtek, akikre ma is emlékszünk.

A legjobb film díjáért például versenybe szállt egy sorozat első darabja, ami ehhez képest a IV. epizód címet kapta: igen, a Star Wars univerzum legendájának megalapozója is jelölt volt a legjobb film díjára, illetve George Luxas legjobb rendező kategóriában. 

A Star Warsnak viszont csak technikai díjak jutottak. A scifihez képest sokkal kevésbé látványos, mégis filmtörténeti jelentőségű alkotás kapta a szobrot: az Annie Hall. Ennek rendezője, Woody Allen pedig a legjobb rendező (és a legjobb forgatókönyvíró) lett. Ezek voltak az első Oscar-díjai!

Rohan az idő, és a mára veterán, de rendszeresen dolgozó Allen sem úszta meg a különféle zaklatásos híreszteléseket. Nehéz ezeken a dolgokon kiigazodni már. Nézzünk máshogy az Annie Hall-ra? Nehéz ügy, mert tényleg klasszikus filmről van szó, olyanról, amit mindenkinek érdemes lenne látnia.

Ezen a gálán nem csak Woody Allen izgulhatott első rendezői jelölése miatt, hanem egy bizonyos Steven Spielberg is. A harmadik típusú találkozások kifejezetten jó filmje a később sokszor díjazott és sokszor kasszát robbantó rendezőnek, és ha ő ezúttal nem is kapott díjat, az operatőr igen: Zsigmond Vilmos kapta a szobrocskát kimagasló munkájáért.

Ha már szóba került Allen és Spielberg későbbi karrierje, egy pár szót szólhatunk arról is, mekkora filmes, tévés, könyves, játékos univerzummá nőtte ki magát a ma már Disney-tulajdonnak számító Star Wars. Lucas már nem folyik bele a sorozatban érkező filmek munkálataiba. Azt pedig majd az idő dönti el, hogy ez az iparszerűvé tett univerzumépítés árt-e a legendának? 

Ha már az 1978-as Oscar-díjnál járunk, említést érdemel például Ettore Scola filmje, az Egy különleges nap, vagy Bunueltől A vágy titokzatos tárgya- ezek a legjobb idegen nyelvű filmek között versenyeztek, de az Előttem az élet nyert.

Filmzenéért és betétdalért jelölték az egyik legemlékezetesebb James Bond-filmet is: A kém, aki szeretett engem szintén ebben az évben versenyzett. Technikai kategóriában került az öt közé az egyik legjobb búváros kalandfilm, A mélység is. Az Airport '77 is a korszak jól ismert filmje, ezt díszletért és kosztümért jelöltéék.

Szóval jó kis év volt 1978 az Oscar-díjak történetében, ahol mindenféle kategóriájú alkotások, mára már legendás filmesek versengtek. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy nem sűrűn lesz ehhez hasonlóan erős gála.

Ami viszont számomra elgondolkodtató: mennyire nehéz igazságot tenni egy ilyen sűrű mezőnyben, ahol ennyiféle-fajta film szerepel egymás mellett. És azt is kimondom, egyáltalán nem kárhoztatok senkit, ha valamelyik évben nem az diadalmaskodik, ami utólag a legmaradandóbbá válik. A díj csak akkor és ott van, csak akkor és ott kiadható. De az már hiba, és nem az akadémiáé, hanem a mienk, ha adott évet tekintve nem figyelünk fel a szobrott kapó alkotások mellett azokra, amik legalább olyan jók- ha nem jobbak.