A Red Hot Chili Peppers tévés bemutatkozása kissé kaotikusra sikeredett.

Az a mi szerencsénk, hogy a mai "klasszikus" előadók, zenészek vagy színészek első (bal)lépéseinek dokumentumai igen gyakran bukkannak elő a tévés archívumokból. Megvan a romantikája annak, amikor a ma ötvenes-hatvanas éveiket taposó legendákat látjuk bohó ifjúnak.

Az RHCP frontembere, Anthony Kiedis például hihetetlenül kölyökképű ezen az 1984-es felvételen, az anyukát üdvözlő Flea pedig egyszerűen csak Flea, nagyon fiatalon is. Eléggé elengedték magukat a beszélgetés során, ki tudja, minek hatására lazultak bele ennyire... A zene lendületes, az előadás meg pláne, ahogy az huszonévesekhez illik. Ők sem tudták még, hol tartanak pár évtized múlva, és mi sem.

Mert a nosztalgia bizony rólunk is szól. Az a különös, amikor olyan régi fellépések tűnnek fel, aminek időszakában én már ismertem, kedveltem azt a bizonyos zenekart. 1984-ben még nem sokat tudhattam a Red Hot Chili Peppersről, de pár év múlva más más volt a helyzet. Aztán most itt vagyok, hozzájuk hasonlóan idősebben, bár némelyik zenészt elnézve, nem pont ugyanabban az ütemben öregszünk. Ettől talán még izgalmasabb, megkapóbb az egész...