Egy rövidke közlemény jelent meg a naturArt oldalán, ami arról tudósít, hogy Az Év Természetfotósa megtisztelő címet utólag másik fotósnak ítélték. A hír nem árul el sokat, pedig a háttérben bizonyára jó ideje áll a bál.

Lássuk a szűkszavú hírt:

"A naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége Közhasznú Egyesület közleménye:

A GDF SUEZ - Az Év Természetfotósa 2014 pályázat egyik díjnyertes képe sok vitát váltott ki az elmúlt időszakban. Daróczi Csaba, az őt és a naturArt-ot ért támadások miatt önzetlenül visszaadta "Az év természetfotósa 2014" díjat. A pályázatot kiíró nevében, a naturArt Elnöksége úgy határozott, hogy "Az év természetfotósa 2014" címet a pályázaton nyújtott összteljesítmény alapján Selmeczi Dániel kapja."

A háttérről annyit, hogy egészen kis különbséggel győzött Daróczi Csaba az összetett versenyben Selmeczi Dániel előtt, aki azért így is gazdagodott díjakkal, övé lett az év legjobb természetfotója és ő lett az év búvárfotósa is. Most pedig utólag ő veheti majd a nagydíjat is, gratulálok neki!

Csak éppen az a baj, hogy ez az egész sztori így nagyon sántít. Elfelejti a szövetség közölni azt, hogy melyik az érintett kép, milyen vitákat váltott ki, mi volt vele a baj, és hogy védte azt a készítője... És mi az, hogy a támadások miatt valaki "önzetlenül" visszaadja a díjat? Ha a képpel szemben jogos kifogások merülnek fel, akkor semmiféle önzetlen lemondás nem jöhet szóba, a szövetségnek kell cselekednie, mert nekik kell őrködni a szabályok betartása felett. Ha pedig alaptalan a vádaskodás, miért mondana le valaki a hazai természetfotós életben elnyerhető legmagasabb díjról? Önzetlenségből? Számomra ez inkább butaságnak tűnne, és nem is értem, miért asszisztálna ilyenhez a szövetség. No meg mit érez az, aki úgy válik győztessé, hogy valaki más csak úgy jófejségből visszaad egy díjat, és neki adják helyette?

Ha nemzetközi színtérre kitekintünk, akkor nem egy, nem két példát fogunk találni, amikor akár utólag is kizártak fotókat igen rangos versenyekből, ha úgy találták, nem feleltek meg a kiírás szabályainak. A Wildlife Photographer of the Year versenyben 2009-ben egy kerítésen átugró farkasról készített képpel győzött egy spanyol fotós. Ám ezeknek az állatoknak a jó ismerői gyanakodni kezdtek a természetben soha nem látható viselkedést megörökítő képre, és hamarosan bizonyítani is sikerült, ez a farkas egy szelídített, forgatásokra is igénybe vehető példány. (A mintázat olyan a farkasoknál, mint egy ujjlenyomat, egészen pontosan be lehetett azonosítani az állatot.)

A képet kizárták, a fotóst egy életre eltiltották a versenyen való részvételről. Szó sem volt semmiféle önzetlenségről... A National Geographic versenyén egy képszerkesztővel eltávolított szemeteszacskó miatt zártak ki képet (itt olvasható erről a hír). 

Bizonyára vannak esetek, amikor a zsűri nem képes kiszűrni az esetleges szabályszegéseket. Van, amikor ezekre soha nem is derül fény. Ám feltűnő, hogy mind több trükközéssel próbálkoznak: egy barátom hívta fel rá a figyelmem, a World Press Photo döntősei közül 20 százalékot, azaz a képek ötödét kellett kizárni meg nem engedett utólagos manipuláció miatt (ebben a témában itt van olvasnivaló).

A helyzet az, hogy a fotósok egyre egzotikusabb helyekre jutnak el, egyre jobb gépekkel dolgoznak, egyre magasabbra kerül a léc. Ami 20 éve még jó képnek számított volna, ma már tucatfotó. Nem elég, hogy megörökítünk valamit, akcióra van szükség. A farkas ugorjon, a majom nyomogasson mobiltelefont, és a néző pedig higgye el, a mázlista fotós pont akkor volt ott, amikor a hihetetlen esemény lezajlott, és még tökéletes expozícióval meg is örökítette azt.

Az is része a kreativitásnak, hogy egyre inkább olyan körülményeket teremtenek a fotósok, amiknek köszönhetően mind lenyűgözőbb szögekből készíthetnek képet. Eszem ágában sincs csalást kiáltani, amikor valaki szinte átrendezi a tájat annak megfelelően, hogy hol fog fotózni ő, és hol lehetnek majd az állatok. Ez roppant kemény meló, és csak a legjobb fotósok töredékének van meg hozzá a kreativitása és ügyessége, hogy meg is valósítsa a megálmodott helyszínt. Ám akkor is tény, a határok elmosódnak, mi számít még megengedett beavatkozásnak, mi nem. A csalizás az? De mi a csalizás? Egy kiásott, vízzel megtöltött tavacska is az? És mi a természetes környezet? Kimegyünk a semmi közepére, minden ami ezen túl van, trükközés? Például ha kialakítunk egy madarak számára kellemes ülőhelyként szolgáló ágat? Egy vadaspark pedig mi, hiszen ott is fák meg tisztások vannak?

Ezekre a kérdésekre nem nekem kell válaszolni: mindig adott verseny kiírói határozzák meg, mik a szabályok. Lehet mindent szabadjára engedni, és akkor csak az számít, mi a leglátványosabb- vagy mereven ragaszkodhatnak ahhoz, hogy senki, semmilyen beavatkozással nem élhet. Nincs "jobb" vagy "hitelesebb" szabályzat, megfelel az összes- a kérdés az, hogy betűre betartatják-e mindenkivel adott verseny előírásait, vagy van, akinek képeivel szemben nincs akkora szigor, netán a békesség kedvéért a szőnyeg alá söprik a kifogásokat vagy elmaszatolják az ügyeket. Elvileg pont ugyanúgy kellene eljárni a nagydíj győztesével mint a 39. helyezettel, erről szólna a tisztességes versenyszervezés, ami mindenki számára egyenlő feltételeket teremt.

Az Év Természetfotósa-ügy ezért problémás. Ebben a helyzetben nem szabad letudni egy nyúlfarknyi közleménnyel a történéseket, mert ez elvileg rangját tekintve a legkomolyabb verseny idehaza. A szponzorok mit szólnak ahhoz, hogy díjat ajánlottak fel, támogatták a versenyt, aminek eredménye utólag megváltozik? Az átlagember is szeretne tisztán látni, a természetfotósok pláne, a támogatók meg nyilván nem adják a nevüket szívesen egy zavaros körülmények közt zajló eseményhez.

Nem látok bele a naturArt belügyeibe. Valahol megértem, hogy presztízskérdésbe ment át ez a balhé, hiszen itt egy nagyon belterjes közösségről van szó, az elnökségi tagok szervezők, zsűritagok, versenyzők lehetnek egyik évről a másikra. Olyan szűk a hazai természetfotós élmezőny, hogy a háttérben nyilván személyeskedésig menő adok-kapok folyt, de szerintem nem is kell minden vitának a nyilvánosság előtt zajlania. Ám amikor megszületik a végső döntés, elengedhetetlen az átláthatóság! Enélkül elvész mindenki hitelessége: a szövetségé, a versenyé, a díjazottaké, magáé a természetfotózásé. Ez pedig senkinek nem lehet érdeke.