Nem először járok már ebben az országban, mert él itt egy kedves rokon, aki szívesen lát minket. Első alkalmakkor mindenki máshoz hasonlóan Brüsszelre koncentráltunk, és mást nem is nagyon láttunk.

Persze nincs ebben semmi meglepő, ennyi fér bele egy hosszú hétvégébe. A fapados gépekkel valóságosan kinyílt a világ: a legolcsóbb brüsszeli retúrjegy 258 (kettőszázötvennyolc) forintba került pár éve, ki is használtuk. Ha ilyen olcsó a repjegy, akkor legalább kinn nem kell garasoskodni.

Az utóbbi években viszont Brüsszelen már csak átutazunk. Rokonunk Leuven városában él, és itt töltjük az időt. Ezt a flamand városkát úgy szoktam jellemezni, hogy ha a legtöbb embert megkérdezném, milyennek képzeli el Belgiumot, nagyjából Leuvent írná le, nem a multikulti, zsúfolt fővárost.

Hangulatos, emberi léptékű belváros, barátságos kávézók remek sörválasztékkal, kis piac kézműves dolgokkal amikből mindenhol adnak kóstolót, tiszta utcák, megbízható közlekedés, biciklistabarát infrastruktúra- nincs ebben semmi extra különlegesség vagy varázslat, egyszerűen csak jó itt.

Már tudjuk, hogy olcsóbb busszal utazni, megtanultuk, hogy a natúr gofri a legfinomabb, és van egy kedvenc sörözőnk is, ahova elsétálhatunk esténként. Nincs kétezerféle sör a kínálatukban, csak pont annyi, amennyi kell, és rajtunk kívül turista se nagyon akad. A helyi törzsközönséget jórészt idősebbek alkotják, a nyugdíjas hölgyek sört kortyolgattak, páran kártyáztak, és hülyén csak mi érezhettük magunkat, mert turista módra fotózgattunk. Persze ez se zavart senkit. 

Szóval a véletlen hozta úgy, hogy Leuvenből ki se nagyon mozdulunk, és hálásak vagyunk azért, amiért Belgiumnak ezt az arcát is megismertük. Bátran javaslom mindenkinek, aki eddig csak Brüsszel felfedezésére koncentrált, hogy ismerkedjen meg a vidékkel is, mert nem fogja megbánni. Nem azért mert hanyatt kéne esni attól, hogy erre felszedik a szemetet, hanem belecsöppenhetünk a belga hétköznapok világába.