Mik ki nem derülnek ki az amerikai újságokból!
Óriási szenzációt keltett, amikor a New York Sun egyik cikkében arról írtak, hogy Sir John Herschel csillagász Fokvárosban egy új obszervatóriumban dolgozva felfedezte, a Hold lakott. A hatrészes cikksorozatban arról írtak, hogy egészen különleges élőlényeket látott a távcsőben a tudós: unikornisok, kétlábú rágcsálók és szőrös, szárnyas humanoidok élnek ott. Sok egyebet is megtudhatott az újdonságra éhes olvasó, így például a Hold folyóiról, hatalmas ametisztkristály dombjairól és dús vegetációjáról.
Mint az nem meglepő, egy ügyes átverésről volt szó: "The Great Moon Hoax" néven emlegetik a tengerentúlon a lap akcióját. Ami érdekesebb, az a megjelenés időpontja, ugyanis 1835. augusztus 25-én közölte az első cikket a New York Sun. A nem sokkal korábban alapított lap azon olcsó, harsány magazinok közé tartozott, amik árukkal és szenzációs hangvételükkel akartak olvasókat szerezni.
Az, hogy ebbe még ez is belefért, már más kérdés. Tény, hogy pillanatok alatt megnőtt az eladott példányszám, azaz a célt elérték. A szerző (és a szerkesztő) célja elvileg az volt, hogy szatirikus írásban gúnyolódjanak a különféle földönkívüli életformákról fantáziáló "tudósokon", de kevesen vették a lapot, ezért ezt ugyanúgy elhitték, mint más szenzációhajhász sületlenségeket. Később egy olasz újság is átvette a sztorit, akik gyönyörű metszetekkel illusztrálták, alig valamivel korábban pedig Edgar Allan Poe írt nagyon hasonló történetet, talán ebből merített ihletet az álhír szerzője. Szóval a jó ötlet körbejár...
Nyilván a Sun is tehetett volna többet azért, hogy nyilvánvalóvá váljon az átverés, és nem nehéz kitalálni, miért hagyták meg az olvasókat a hitükben. (És az mellettük szól, hogy óriási példányszámban fogytak olyan részletes "tudományos" munkák akkortájt, amelyek pontos leírásokat adtak a Hold társadalmáról...) A hivatkozott tudós egyébként valóban létezett, és nem volt boldog tőle, hogy azok akik komolyan vették a cikkeket, a "felfedezéseiről" kérdezgették.
A gond akkor is, ma is az, hogy nagyon nehéz elkülöníteni a komolynak szánt, de butaságokat tartalmazó, alaptalan cikkeket a direkt hülyeségnek írt, ám komolykodó szatírától. Elég megnézni, ismerőseink milyen bődületes marhaságokat osztanak meg. Nekem már volt részem furcsa reakcióban: amikor felhívtam a figyelmet a nyilvánvaló tárgyi tévedésre, azt a választ kaptam, hogy "lehet hogy nem igaz, de akkor is elgondolkodtató".
Ezzel pedig nehéz vitatkozni. Biztos vagyok benne, hogy ma is lenne, aki bekajálna egy holdlakókról szóló cikket, pláne hogyha beleírnánk, a háttérhatalom titkolja a valóságot, s az Apollo küldetések célja az volt, hogy zoroasztriánus kígyóembereket hozzanak a bolygónkra, akik sötét gondolatsugaraikkal butítják az embereket. (És ez nyilvánvalóan így is történt, sokaknál máris eredményes a tevékenységük...)
Így aztán semmi tanulsága nincs annak, hogy a sajtó már közel két évszázada át tudta verni az olvasókat álhírekkel. Ez van, és valószínűleg azért van így, mert egyrészt lusták vagyunk nyomozgatni, kényelmesebb szórakozni a szenzáción, másrészt mi magunk is így akarjuk, inkább olvassuk a nagyot szóló sztorikat mint a szakszerű, alapos elemzéseket. Mi még mindig itt vagyunk, a New York Sun meg már rég megszűnt...
És egyébként is, kinek fáj az, hogy a Holdon unikornisok laknak?...
