Ma lenne 67 éves John Belushi, a Blues Brothers sztárja, aki fiatalon, alig 33 évesen hunyt el, miután túladagolta magának a kokaint és a heroint.

Belushi nem akármilyen figura lehetett a valóságban se, a filmekben pedig rögtön magára vonta a figyelmet. Az albán származású humorista és színész 1975-től a Saturday Night Live műsorban működött közre, ekkortól lett ismert arc. A Party zónában nagyon karakteres mellékszerepe volt, a legismertebb alakítását pedig a Blues Brothersben nyújtotta.

Iszonyú energia áradt belőle, állítólag az életben is ezerrel pörgött. Bizonyára még jutott volna neki pár remek szerep, ha nem hal meg olyan korán. A tragédiája csak egy példa volt a sok közül, a kábítószer rabjává vált hírességek milyen értelmetlenül halnak meg.

Tudom én, ez a világ, ez az életmód nem nagyon érthető meg kívülállóként szemlélve. De azt gondolom, valahol, valaki mindig van, aki először megkínál egy fiatal színészt, zenészt anyaggal. Mindig lennie kellene olyannak is, aki látja, mi folyik, és megpróbál tenni ellene.  Itt volt egy pokolian tehetséges fickó, akit senki nem tudott visszahúzni a szakadék széléről.

Elhiszem, hogy intenzív életet élt, és az is nyilvánvaló, könnyen megszédül egy híresség. De kell, hogy legyen egy közeg, ami tolerálja a kábítószerezést (vagy az állandó lerészegedést, ami nem jobb kicsit sem), és aminek nincs válasza, megoldása a függőségekre. Amíg valaki népszerű, hozza a pénzt, mindent elnéznek, aztán ha beüt a baj, lehet drámai megemlékezéseket írni, jöhetnek életrajzi filmek, és így tovább. Még holtan is megvan a maga értéke nem kevés sztárnak.

Ám az élet lenne az igazi érték, és én nem tudom elfogadni azt a szemléletet, ami a celeblét normális velejárójának tartja az ilyen értelmetlen halált. Le kell szögezni, a kábítószer rossz, ahogy az alkoholizmus is rossz. És az sem elég, ha John Belushi halálán kesergünk, mert azok félrecsúszott életéért is kár, akik nem híres színészek, énekesek, csak egyszerű, jobb sorsra érdemes emberek. Belushi csak egy példa, akire gondolva megpróbálhatunk közbelépni, amikor valakinek láthatóan problémái vannak. Nem erkölcscsőszként papolok, egyszerűen csak úgy gondolom, ami árt, az ellen tenni kell. A megoldást én sem tudom, de ha belenézek a Blues Brothersbe, és aztán belefutok a halovány, John Belushi nélküli folytatásba, nagyon fájóan érződik, mit is veszítettünk. Hát ezért írtam erről a témáról is az emlékét idézve, mert ez sokkal többeket érint egy-egy hírességnél.