Én unom a legjobban magamat, amikor "régen minden jobb volt" mondanivalójú bejegyzéseket írok, de... Most megint nem tudom ezt elkerülni.

Témát keresve az jutott eszembe, vajon milyen filmek készülhettek kereken fél évszázada? Mennyi volt közöttük a maradandó alkotás? Amikor a mai filmekre gondolok, kevés olyan ugrik be, amire valódi klasszikusként tekinthetünk pár évtized múltán, de vajon csak mi látjuk rosszul mert túl frissek, vagy a régiek között tényleg több az erős alkotás?

Szóval elkezdtem böngészni a listákat, és arra kellett jutnom, 1964 pokolian erős év volt. A mozikban legsikeresebb alkotások között ott van az egyik legjobb Bond-film, a Goldfinger. Két, a műfajban megkerülhetetlen musical is készült akkor, a Mary Poppins és a My Fair Lady. Az egyik híres Hitchcock-thriller, a Marnie is abban az évben került bemutatásra.

Aztán ott van Stanley Kubrick remeke, a Dr. Strangelove, avagy rájottem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni. A westernmániások egyik kedvencét is ekkor készítették: Sergio Leone rendezésében, Clint Eastwood főszereplésével az Egy maréknyi dollárért. A Beatles és az Egy nehéz nap éjszakája szintén 1964-es. Különleges hangulatú francia zenés film a Cherbourgi esernyők, aminek főszereplője az akkoriban még nagyon fiatal és nagyon bájos Catherine Deneuve volt. John Huston rendező egyik emlékezetes alkotása volt Az iguána éjszakája. Az olaszok közül ott volt Vittorio De Sica és a Házasság olasz módra, Michelangelo Antonioni és a Vörös sivatag, no és persze Pier Paolo Pasolini a Máté evangéliumával.

Talán unalmas a felsorolás, de tudom még folytatni. Ebben az évben jött ki a Zorba, a görög. Klasszikus történelmi dráma A római birodalom bukása. A japánok olyan alkotásokkal rukkoltak elő, mint az Onibaba vagy A homok asszonya. A szovjet Kozincev az egyik legjobb Hamlet-filmet rendezte ekkor, de az angolok is bemutattak egyet, Richard Burton főszereplésével.

A franciák olyan szórakoztató filmekkel jelentkeztek, mint a Fantomas, A fekete tulipán vagy A Saint-Tropez-i csendőr. Milos Forman első filmje a Fekete Péter szintén 1964-es, Jan Nemec pedig Az éjszaka gyémántjaival mutatkozott be. Luis Bunuel egy erős drámával jelentkezett ebben az évben: Egy szobalány naplója. 1964-ből talán a legmaradandóbb magyar alkotás a Sodrásban, Gaál István filmje.

Szép kis kollekció, a művészfilmtől a mozikasszát robbantó sikerekig tényleg széles a skála. Szóval a kérdés költői, mindenki maga válaszolhatja meg: jobb volt-e régen minden? Az biztos, hogy a fentiek között több kedvencem is ott van, ami mellé nehezen tudok odatenni egy aktuális, számomra hasonlóan kedves filmet. De ez lehet az én hibám is, valamiért a hatvanas évek filmjei állnak közel hozzám, a maiak kevésbé hoznak lázba. Mindenesetre az biztos, hogy aki valóban szereti a filmeket, az 1964-ben készültek közül bőven találhat csemegéznivalót...